Bruce: Mond, Lucy.

Lucy: Nos. Arról lenne szó, hogy...ma kaptam egy olyan házit, hogy írjak egy regényszerűséget.

Bruce: És ehhez nekem mi közöm van?

Lucy: Segítened kell, hogyan kezdjem el...

Bruce: De én nem vagyok író.

Lucy: Tudom. De akkor is...nem tudom, hogy kezdjem el. Segítesz?

Bruce: Persze. Ülj le -nézett az ágya felé.

Húga le is ült  a szépen bevetett ágyra, majd két kezét térde közé tette, és várta a választ.

Bruce: Érdemes úgy elkezdeni, hogy először gondolsz valamilyen szereplőre, akit jól le tudnál írni. Választasz neki egy nevet és egy személyiséget.

Lucy: Ahaaa -hallgatta tátott szájjal bátyját.

Bruce: Fontos az is, hogy a környezet is meg legyen. Ezután találj ki egy történetet. Bármit. Hogy mi történik vele. ehet a főszereplő egy ember, állat, bármi.

Lucy: Értem. Köszönöm -s egy puszit nyomott az arcára, majd kiszaladt a szobából.

Majd bepakolt a táskájába, péntekre.

Unatkozott. Ezért fogta a laptopját, s elkezdett írni.

2 héttel később...

Folytatta az írást. Már beadta a feljegyzéseit a tanárnak. Nagyon megtetszett neki az írás. Úgy érezte, a laptopja egy megbízható legjobb barát, aki soha nem árulja el a titkait.

Ám ezen a gyönyörű tavaszi napon mégsem a napjáról írt, hanem valami másba kezdett bele.

Egy titokzatos és új világba.